Ovisokat filmezni nem is olyan egyszerű feladat. Főleg úgy, ha egyszerre öten játsszák a főszerepet. A tatabányai Muity László ma már rutinosan jár-kel a csoportszobákban, hogy a szülőknek megmutathassa, mivel telik csemetéjük egy napja az óvodában.
Amivel László foglalkozik, arra eddig senki nem vállalkozott az országban. Pedig maga az ötlet is évekkel előzte meg a megvalósítást
– Amerikában dolgoztam, sok időm volt gondolkodni és ez az ötlet egyszer csak úgy jött, hogy milyen lenne az ovisokat lefilmezni napközben – kezdi mesélni a történetet. – Abban az időben persze még a VHS-kamera is csak épp megjelent az országban. A mozgókép ereje engem is megfogott, hiszen gyerekkoromban nem volt még videó.
Évekkel később aztán, amikor László kisfia óvodáskorba lépett, kipróbálta a filmezést.
Az Arany János Óvodába járt a kisfiam, így az első videózásom ott volt. Visszagondolva elég viccesen nézhettem ki, ahogyan az egyik kezemben a kamerát, a másikban a jó hang érdekében a mikrofont tartottam, miközben az övtáskámba belegyömöszöltem a készülék zsinórját, hogy ne érjen le a földre.
– mondja Laci.
Az alapötletet követve mindenkit videózott a csoportból. Azt gondolta, hogy ha az összes ovis feltűnik a felvett anyagon, akkor bármelyikükről lehet filmet készíteni. Utólag meghirdette, hogy lehet vásárolni az elkészült anyagból, de kevesen rendeltek.
– Pár hónap után koncepciót váltottam, ugyanis rájöttem, hogy az előrendelés a jobb megoldás. Nem csak anyagilag, hanem azért is, mert így minden gyerek főszereplője lehet a róla készült kisfilmnek. Ez a legnagyobb különlegessége ezeknek a mozgóképeknek, hogy a szülők a pénzükért a saját gyerekeiket nézhetik – teszi hozzá.
László egy napon egyébként legfeljebb öt gyerekről vesz fel anyagot. Egy délelőtt alatt a felvett, nagyjából két és fél órás nyersanyagból vágja össze a négy-öt megrendelésre készített videót, amelyben az érkezéstől a foglalkozásokon, az öltözésen, a játékon és az étkezéseken keresztül a lefekvésig minden érdekeset próbál megmutatni.
– Nagyon közel megyek hozzájuk, hogy halljam, miről beszélgetnek, ezek ugyanis nagyon érdekes jelenetei minden videónak – meséli tovább az ovifilmes.
Beigazolódik az is, amit Laci már a kezdetekben is tudott: az ovisokat abszolút nem zavarja a kamera.
A filmekkel van munka bőven. Leszervezni sem egyszerű a forgatási napot, utána pedig a 20-25 órás utómunka van a kisfilmekkel. László már a kezdetekben a magánóvodák felé is nyitott, ahol meg tudják ezt fizetni, de nem csak az ár a fő szempont. Ugyanis amíg egy magánóvodában egy csoportban 10-14 gyerek van, az államiban 20-25 vagy még tö
– Egy sokgyermekes csoportban olyan alapzaj van, ahol nagyon nehéz lenne olyan minőségi hanganyagot felvenni, mint ott, ahol azért kevesebben vannak – érvel az operatőr, de azt is elárulja, hogy nagyon maximalista, az utolsó mozzanatig mindent tökéletesre szeretne kidolgozni. Azt mondja, talán a saját maximalizmusa a gátja a vállalkozása fejlesztésének. Persze a tervek szerint a távolabbi jövőben kibővíti majd a munkát, próbál betanítani másokat is erre. Jelenleg felesége, Gréta segít neki. László ezen kívül hamarosan egy úgynevezett short movie maker, azaz rövidfilm-készítő képzést is elvégez, illetve a közeljövőben az eszközeit is lecseréli a legmodernebbekre.